A Kijevi Rusz felbomlása
I. Bölcs Jaroszláv halála után egy bonyolult öröklési rend lépett életbe, mely gyakori viszálykodások forrásává vált. A 12. század folyamán a Rusz fejedelemségekre, majd részfejedelemségekre bomlott – összetartó elem a rokoni szálak és az ortodoxiában való hit volt. Az államot délről folyamatosan fenyegették a besenyők, majd a kunok.
A Rusz összetartására történtek kísérletek: a legjelentősebb Vlagyimir Monomah (1113-1125) nagyfejedelemsége során. A bizánci rokonsággal rendelkező uralkodó azonban nem tudta tartósan rendezni a viszonyokat, s fia, Msztiszlav halála után (1132) a Rusz újból a testvérháborúk színterévé vált. Kilenc nagyobb részfejedelemség alakult ki a virágzó állam helyén [kijevi, csernyigov-szeveri, volhíniai, halicsi; polocki, szmolenszki, novgorodi, rosztov-szuzdali, murom-rjazanyi].
Az elaprózódás természetesen a bizánci befolyás megerősödését vonta maga után. A fejedelmek külön udvartartást hoztak létre saját druzsinával. A fejedelmek hozzáállása megváltozott a birtokkal kapcsolatosan – már saját tulajdonuknak tekintik. Ez szemlélet a bojárok földbirtokaira is átterjedt: a 12-13. század folyamán a szolgálati birtoktestek örökbirtokokká (votcsina) váltak. Ugyanígy megnövekedett a városi tanácsok (vecse) szerepe is, melyek támogatásáért az uralkodóknak küzdeniük kellett. Az elaprózódás az egyházi hálózatot nem érintette, így az laza összetartó erőt alkotott.
A 13. században a Rusz fejedelemségeit több támadás is érte. Az első támadás észak-nyugati irányból érte a Novgorodi Fejedelemséget: először a svédekkel kellett megküzdenie Alekszandr Nyevszkijnek, s 1240-ben a Néva menti ütközetben legyőzte őket [innen lett Nyevszkij a neve]. Egy, a Német Lovagrend általi támadást két évvel később 1242-ben sikerült visszaverni a Csúd-tó mellett. Az igazi komoly megmérettetés azonban dél és kelet felől érkezik: a hódító, terjeszkedő Mongol Birodalom részéről. A Dzsingisz kán (1206-1227) alatt hatalmasra duzzadt birodalom a nagykán halála után külön nyugati uralkodót kapott Batu kán (1236-1255) személyében. Batu azonnal nyugati irányú terjeszkedésbe kezdett: először a volgai bolgár államot semmisítette meg, majd 1237/38 telén sorra elfoglalját az északi részfejedelemségeket. Novgorod ekkor megmenekült, mivel Batu csapatait a természet erői dél felé irányították. 1240-ben Kijevet is felégették, 1241-ben Magyarországba és Lengyelországba is betörtek. A tatár dúlás eredménye kemény, az Arany Horda által felügyelt hosszas tatár fennhatóság lett. A Kijevi Rusz sorsa a 15. századig megpecsételődött.
Moszkva felemelkedése
Az Arany Horda szorításából két részfejedelemség tudott olykor-olykor kicsusszanni: a Novgorodi Fejedelemség és a Vlagyimiri (Vlagyimir-Szuzdali) Nagyfejedelemség. Ez utóbbi jó viszonyt ápolt a tatárokkal, s távoli fekvése miatt a tatár dúlások is elkerülték. A nagyfejedelemség határain belül azonban ekkor indult fejlődésnek egy kisváros, Moszkva, melyet a források 1147-ben említenek először. A kisváros fekvése is kedvező, sűrű erdőségek rejtették el a seregektől. A 14. század elejétől két testvér is sokat tett a terület fejlődéséért: Jurij Danyilovics (1303-1325) és Ivan Danyilovics (másnéven: Kalita Iván; 1325-1341). Utóbbi kezdte el „az orosz földek gyűjtését”, amikor 1328-ban legyőzte a Tveri Fejedelemséget. Ugyanekkor a kijevi/vlagyimiri metropolita is áttette Moszkvába székhelyét. A fejedelemség fejlődésének alapja az volt, hogy Iván elérte a tatároknál az adószedés egyedüli jogát: így Moszkva szedte be a többi fejedelemségtől az adót, ezzel rendkívüli gazdagságra tett szert. Az adót maga Iván vitte el a tatár kánnak (innen lett Kalita, azaz pénzeszsák a neve). Kalita Iván hatalmát fiai, majd unokája, a kilenc éves Dmitrij Donszkoj (1359-1389; melléknevét a Don melletti csatáról nyerte) örökölte. Dmitrijnek sikerült ismét megerősítenie a fejedelmi hatalmat olyannyira, hogy 1380-ban a kulikovói csatában a litván-tatár hadakat sikerült legyőznie: bár ezt két évvel később Moszkva felgyújtása követte, ami jelentősen visszavetette a fejedelemséget felemelkedésében.
A 15. század folyamán a bizánci befolyás jelentősen gyengült, s a végső szakadás a század közepén következett be. A ferrara-firenzei zsinaton kieszközölt vallási uniót (1439. július 6.), melyen nem csak a bizánci, de a moszkvai metropolita is tevékeny részt vállalt, nem fogadták el Moszkvában (ahogy Konstantinápolyban sem). Ezt követően már Bizánc sem volt képes megakadályozni Moszkvát abban, hogy a fejedelem nevezzen ki pátriárkát, s hogy önálló, Konstantinápollyal egyenrangú (autokefál) egyházzá váljék (1448).
Az újabb megerősödés és a tatár iga lerázása III. Iván (1462-1505) fejedelem nevéhez köthető, aki először megtagadta az adófizetést a tatároknak, majd sorra foglalta el a környező részfejedelmségeket: így 1478-ban Novgorodot, majd Tvert (1485), Csernyigovot és Novgorod-Szeverszkijt (1503). A hódítást fia, III. Vaszilij (1505-1533) folytatta: Pszokov (1510), Szmolenszk (1514) és Rjazany (1521) is birtokába került. Ezzel új hatalom jött kezdett kialakulni a kelet-európai térségben.

A Rusz összetartására történtek kísérletek: a legjelentősebb Vlagyimir Monomah (1113-1125) nagyfejedelemsége során. A bizánci rokonsággal rendelkező uralkodó azonban nem tudta tartósan rendezni a viszonyokat, s fia, Msztiszlav halála után (1132) a Rusz újból a testvérháborúk színterévé vált. Kilenc nagyobb részfejedelemség alakult ki a virágzó állam helyén [kijevi, csernyigov-szeveri, volhíniai, halicsi; polocki, szmolenszki, novgorodi, rosztov-szuzdali, murom-rjazanyi].
Az elaprózódás természetesen a bizánci befolyás megerősödését vonta maga után. A fejedelmek külön udvartartást hoztak létre saját druzsinával. A fejedelmek hozzáállása megváltozott a birtokkal kapcsolatosan – már saját tulajdonuknak tekintik. Ez szemlélet a bojárok földbirtokaira is átterjedt: a 12-13. század folyamán a szolgálati birtoktestek örökbirtokokká (votcsina) váltak. Ugyanígy megnövekedett a városi tanácsok (vecse) szerepe is, melyek támogatásáért az uralkodóknak küzdeniük kellett. Az elaprózódás az egyházi hálózatot nem érintette, így az laza összetartó erőt alkotott.

Moszkva felemelkedése
Az Arany Horda szorításából két részfejedelemség tudott olykor-olykor kicsusszanni: a Novgorodi Fejedelemség és a Vlagyimiri (Vlagyimir-Szuzdali) Nagyfejedelemség. Ez utóbbi jó viszonyt ápolt a tatárokkal, s távoli fekvése miatt a tatár dúlások is elkerülték. A nagyfejedelemség határain belül azonban ekkor indult fejlődésnek egy kisváros, Moszkva, melyet a források 1147-ben említenek először. A kisváros fekvése is kedvező, sűrű erdőségek rejtették el a seregektől. A 14. század elejétől két testvér is sokat tett a terület fejlődéséért: Jurij Danyilovics (1303-1325) és Ivan Danyilovics (másnéven: Kalita Iván; 1325-1341). Utóbbi kezdte el „az orosz földek gyűjtését”, amikor 1328-ban legyőzte a Tveri Fejedelemséget. Ugyanekkor a kijevi/vlagyimiri metropolita is áttette Moszkvába székhelyét. A fejedelemség fejlődésének alapja az volt, hogy Iván elérte a tatároknál az adószedés egyedüli jogát: így Moszkva szedte be a többi fejedelemségtől az adót, ezzel rendkívüli gazdagságra tett szert. Az adót maga Iván vitte el a tatár kánnak (innen lett Kalita, azaz pénzeszsák a neve). Kalita Iván hatalmát fiai, majd unokája, a kilenc éves Dmitrij Donszkoj (1359-1389; melléknevét a Don melletti csatáról nyerte) örökölte. Dmitrijnek sikerült ismét megerősítenie a fejedelmi hatalmat olyannyira, hogy 1380-ban a kulikovói csatában a litván-tatár hadakat sikerült legyőznie: bár ezt két évvel később Moszkva felgyújtása követte, ami jelentősen visszavetette a fejedelemséget felemelkedésében.

Az újabb megerősödés és a tatár iga lerázása III. Iván (1462-1505) fejedelem nevéhez köthető, aki először megtagadta az adófizetést a tatároknak, majd sorra foglalta el a környező részfejedelmségeket: így 1478-ban Novgorodot, majd Tvert (1485), Csernyigovot és Novgorod-Szeverszkijt (1503). A hódítást fia, III. Vaszilij (1505-1533) folytatta: Pszokov (1510), Szmolenszk (1514) és Rjazany (1521) is birtokába került. Ezzel új hatalom jött kezdett kialakulni a kelet-európai térségben.
A Moszkvai Nagyfejedelemség berendezkedése
A III. Iván vezette állam, melyet már Rosszijának, Oroszországnak hívtak, a bizánciak örökösének tekintette magát. Ezt a tényezőt az uralkodó és Zoé Palaiologa házassága hivatott mutatni – az uralkodó eztán külföld felé a cár tisztségnevet alkalmazta, s címerébe felvették a kétfejű sast, ami bizánci jelkép volt. [Középkori keletű a Harmadik Birodalom, Harmadik Róma elmélet is: a második Róma Konstantinápoly volt – Filofej moszkvai pátriárka volt az első, aki ezt Moszkvára alkalmazta.]
Az új szerzeményeken a fejedelmek és nemesek örökbirtokait gyakran felszámolták és a nagyfejedelem a meghagyott földek adás-vételét is engedélyhez kötötte. Az orosz nemesség „hatalmának” alapja nem a föld volt, mert azt nem teljes jogbiztonsággal bírta, s nem a nemlétező privilégiumok, hanem az állam szolgálata. A nemesség is két csoportra bomlott, melyek közt állandó ellentét feszült: a bojárokra és a szolgálónemesekre (pomescsikok). A bojárok hatalmának alapja a származás és a szabadon örökíthető földbirtok mellett a hivatalviselési rendszer megszabott útja volt. Érdekeiket a bojári dumában érvényesíthették. Ez egy néhány tucat bojárból álló döntéshozó és végrehajtó szerv volt, mely a cár tevékenységét segítette. A tagok állandóan változtak és ők viselték az udvari hivatalokat (puty), illetve a III. Iván által életre hívott kormányszerveket is (prikaz). A bojárok mellett a szolgálati nemesség (pomescsik) jelentette az uralkodó legfőbb támaszát. Ezek megfelelő szolgálati birtokokat (pomesztye) kapva hajtották végre az uralkodó akaratát. A prikazok, melyeknek működését III. Iván egy 1497-es törvénykönyvben szabályozta, tulajdonképpen a központi irányítás szervei voltak, melynek hivatalnokrétege igen kevés számú volt.
A III. Iván vezette állam, melyet már Rosszijának, Oroszországnak hívtak, a bizánciak örökösének tekintette magát. Ezt a tényezőt az uralkodó és Zoé Palaiologa házassága hivatott mutatni – az uralkodó eztán külföld felé a cár tisztségnevet alkalmazta, s címerébe felvették a kétfejű sast, ami bizánci jelkép volt. [Középkori keletű a Harmadik Birodalom, Harmadik Róma elmélet is: a második Róma Konstantinápoly volt – Filofej moszkvai pátriárka volt az első, aki ezt Moszkvára alkalmazta.]
Az új szerzeményeken a fejedelmek és nemesek örökbirtokait gyakran felszámolták és a nagyfejedelem a meghagyott földek adás-vételét is engedélyhez kötötte. Az orosz nemesség „hatalmának” alapja nem a föld volt, mert azt nem teljes jogbiztonsággal bírta, s nem a nemlétező privilégiumok, hanem az állam szolgálata. A nemesség is két csoportra bomlott, melyek közt állandó ellentét feszült: a bojárokra és a szolgálónemesekre (pomescsikok). A bojárok hatalmának alapja a származás és a szabadon örökíthető földbirtok mellett a hivatalviselési rendszer megszabott útja volt. Érdekeiket a bojári dumában érvényesíthették. Ez egy néhány tucat bojárból álló döntéshozó és végrehajtó szerv volt, mely a cár tevékenységét segítette. A tagok állandóan változtak és ők viselték az udvari hivatalokat (puty), illetve a III. Iván által életre hívott kormányszerveket is (prikaz). A bojárok mellett a szolgálati nemesség (pomescsik) jelentette az uralkodó legfőbb támaszát. Ezek megfelelő szolgálati birtokokat (pomesztye) kapva hajtották végre az uralkodó akaratát. A prikazok, melyeknek működését III. Iván egy 1497-es törvénykönyvben szabályozta, tulajdonképpen a központi irányítás szervei voltak, melynek hivatalnokrétege igen kevés számú volt.
Az orosz társadalom zömét a földesúri függőségtől mentes parasztság alkotta. Őket csupán állami adók, vagy szolgáltatások (pl. katonáskodás) terhelték. Ezeket fekete embereknek (cserny) nevezték elkülönítve a nem-szabadoktól. A nem-szabadok körét a katonáskodásra nem kötelezett szabadok (szmerd) függő helyzetbe kerülése is bővítette. Az újonnan betelepülő parasztok ideiglenes kedvezményeket kaptak földesuruktól. A parasztok egy része robottal, mások terményjáradékkal, s voltak, akik mindkettővel tartoztak uruknak.
Forrás: Angi János: A Kijevi Rusz és utódállamai. In: Európa az érett és a kései középkorban. Debrecen, DUP, 2001. 322-333. o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése